Kazincbarcika épülettípusai és energetikai jellemzőik

Kazincbarcika a szocialista iparvárosok jellegzetes fejlődési útját járta be: alig három évtized alatt nőtt ki egy néhány falu (Barcika, Berente, Sajókazinc) helyén egy több tízezres lakosú, sűrűn beépített város.

Ez a gyors, hullámokban zajló építkezés azt eredményezte, hogy szinte utcáról utcára haladva más és más épülettípussal, más és más energetikai adottságokkal találkozunk.

Aki Kazincbarcikán szeretne energetikai tanúsítványt igényeltetni, annak érdemes tudnia, melyik városrész, melyik utca milyen korszakban és milyen technológiával épült – ez ugyanis alapvetően meghatározza a lakás vagy ház várható hőveszteségét, fűtési költségét és a hatékony felújítási lehetőségeket.

1. A parasztházi mag – a város előtti Kazincbarcika

Mielőtt 1954-ben Kazincbarcika várossá egyesült volna Barcikából, Berentéből és Sajókazincból, a területet a Borsodra jellemző, ámbitusos (tornácos) parasztházak jellemezték. Ezekből néhány példány ma is megtalálható a régi falumagokban, jellemzően vályog- vagy vegyes falazatú, kis alapterületű épületek formájában. Energetikai szempontból ezek a legkiszámíthatatlanabb állományú házak: a fal szerkezete, vastagsága és állapota ingatlanonként jelentősen eltérhet, ezért helyszíni felmérés nélkül itt szinte lehetetlen megbízható becslést adni a hőveszteségre.

2. Szocreál tégla lakóépületek az 1950-es évekből

Az 1950-es évek városépítésének első nagy hulláma a mai Egressy Béni úton (a régi nevén Lenin úton) jelent meg, ahol hagyományos, égetett tégla teherhordó szerkezettel épültek a szocreál stílusú lakóházak. Hasonló, kevésbé díszes, de szerkezetileg rokon épületek találhatók a Fő tér, a Derkovits Gyula tér (a régi Kun Béla tér átnevezése után) és az Árpád fejedelem tér (a korábbi Kilián tér) környékén is. Ezek az épületek jellemzően 30-50 cm vastag téglafalazattal rendelkeznek, ami önmagában viszonylag jó hőtárolást biztosít, de mivel eredetileg semmilyen hőszigetelést nem kaptak, energetikai tanúsításkor szinte mindig a homlokzati és födém hőszigetelés hiánya jelenti a legnagyobb veszteségi pontot.

3. Kertes bányászházak (1957–1960)

A korszak egyik ritkasága az 1957 és 1960 között épült kertes bányászlakások csoportja: egyemeletes, kis kertes téglaházak, amelyek a nehézipari munkaerő letelepítését szolgálták. Hasonló típusú házak találhatók Sajószentpéteren is. Ezek a lakóházak méretükben és beépítési sűrűségükben inkább a hagyományos családi házakhoz állnak közel, energetikai jellemzőik is annak megfelelőek: kisebb fűtött alapterület, egyedi fűtési rendszer, és az elmúlt évtizedekben sok esetben már cserélt nyílászárók vagy utólagos homlokzati szigetelés.

4. Középblokkos, lapostetős épületek (1950-es évek vége – 1960-as évek eleje)

Az 50-es évek végén, a 60-as évek elején megjelentek a középblokkos, lapos tetős lakóépületek, még mindig hagyományos (nem előregyártott panel) technológiával. Ez az átmeneti típus a Herbolya városrészben (Klapka György út, Hadik András utca környékén., Hriszto Botev tér) és a Belváros korai szakaszaiban is fellelhető. Energetikai szempontból a lapos tető itt kiemelt figyelmet érdemel: a hagyományos lapostetők szigetelése és csapadékvíz-elvezetése gyakran az évtizedek alatt leromlott, ami a hőtechnikai tanúsítás mellett vízszigetelési kockázatot is jelent.

5. Az első panelházak és magasházak (1964–1973)

Kazincbarcika első panelházai és egyben első kilenc-, illetve tízemeletes épületei is a Belváros negyedben épültek fel, 1968 és 1972 között, az utolsó lakók pedig 1973-ban költöztek be. Ezt a negyedet ma is jellegzetes betűjelek szerint tartják számon: az „A” jelű, még nem panel épületek (Masnis ház, Lepkés ház, Szalagos ház), a „D” jelű 9 emeletes, ún. BVK-s házak, a házgyári elemekből épült „H” jelű panelházak, valamint a „DH” jelű, 10 emeletes panelek. Ezek az épületek a Fő tér, a Munkácsy tér és a Jókai tér környékén sűrűsödnek. Energetikai tanúsításnál ez a korai panelgeneráció külön figyelmet kíván: a falszerkezet vastagsága és a hőszigetelő réteg kialakítása eltérhet a későbbi, tömeges panelgyártástól.

6. A nagy lakótelepi panelépítés (1974–1988)

Kazincbarcika mai lakásállományának nagy részét ez a korszak adja. A Babits Mihály utca környékén 1974-től 1980-ig, majd a Libalegelő és Felső-Barcika városrészekben (Alsóvárosi körút – a korábbi Mező Imre körút –, Lórántffy Zsuzsanna utca, Kálmán Imre utca) egészen 1988-ig folyamatosan épültek a panelházak. Ezek jellemzően 5–10 szintes lakóépületek, kezdetben 30–35 m²-es, később 68–72 m²-es lakásokkal, 262 cm körüli belmagassággal. A homlokzati falak háromrétegű szendvicspanelek: kívül és belül 6–7 cm vasbeton réteg, közte a hőszigetelő maggal. Energetikai tanúsítás szempontjából ez a legfontosabb pont: a középső szigetelőréteg vastagsága, típusa és mai állapota (van-e nedvesedés, hőhíd a panelillesztéseknél) alapvetően meghatározza a lakás energetikai besorolását, és ez az a korszak, ahol egy utólagos homlokzati szigetelés a legnagyobb, mérhető megtakarulást hozza.

7. Kiserőmű lakótelep és a város peremterületei

A Kiserőmű lakótelep és a hozzá kapcsolódó utcák (Attila út,  Jószerencsét út környéke, Kiserőmű lakótelep) a nagy paneles építési hullám kiegészítéseként, jellemzően a 70-es–80-as évek fordulóján alakultak ki, hasonló panelszerkezettel, mint a belvárosi lakótelepek.

8. Intézményi épületek és a KolorCity-projekt

A város legmonumentálisabb épülete nem lakóház, hanem a megyei kórház tömbje, amely 1967-re készült el, mai formáját pedig a 2005-ös felújítás után nyerte el – tervezője Jánossy György volt. 2013 óta fut a KolorCity kezdeményezés, amelynek keretében közel félszáz kazincbarcikai épület, jellemzően panelházak tűzfalai kaptak egyedi falfestést – ez energetikai szempontból nem releváns, de jól mutatja, hogy a város aktívan foglalkozik a paneles épületállomány megújításával.

Miért számít mindez energetikai tanúsításkor?

A fenti áttekintésből is látszik, hogy Kazincbarcikán utcáról utcára változhat, milyen falszerkezettel, milyen szigeteléssel és milyen fűtési rendszerrel kell számolni egy energetikai tanúsítvány elkészítésekor. Egy Egressy Béni úti szocreál tégla lakás, egy Babits Mihály utcai panellakás és egy Kiserőmű lakótelepi ingatlan energetikai adottságai jelentősen eltérhetnek egymástól, még akkor is, ha alapterületük hasonló. Ezért érdemes olyan szakembert megbízni az energetikai tanúsítvány elkészítésével, aki ismeri a helyi épületállomány típusait és azok jellemző hőtechnikai problémáit.

Ha kazincbarcikai vagy Miskolc környéki ingatlanára van szüksége energetikai tanúsítványra, keressen minket – a helyi épülettípusok ismeretében gyorsan és pontosan felmérjük otthona energetikai jellemzőit.